10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 10. fejezetet! Kicsit talán ijesztőre sikeredett, de a vége az már kevésbé. :)) Szeretném megkérni minden olyan embert, aki olvassa a blogomat, írjon kommentet, iratkozzon fel vagy pipáljon! Sokat jelentene számomra! 

Szeretném bevezetni, hogy 2 komment után jönnek az új részek, ellenkező esetben hetente.

Jó olvasást mindenkinek!  Julcsi xx

~Még mindig Niall szemszöge~

Ahogy a házhoz értem, teljesen megfeledkeztem mindenről és csak dühöt éreztem. Nem azt a dühöt, mint mikor elolvastam Blair SMS-ét. Ez annál sokkal rosszabb volt. Louis és Blair csókolóztak a lány szobájában. Szinte hallottam, ahogyan a szívem apró darabokra törik. Most tényleg úgy érzem magam, mint aki meghalt volna. Irónikus, mivel ha azt vesszük, halott vagyok... élőhalott. Nem akartam hinni a szememnek, pedig az sosem szokott megtéveszteni. Nem akartam elhinni, hogy Louis ezt teszi velem. Bátyámként tekintettem mindig rá, tiszteltem de ezek után nem tudom mit gondoljak róla, hogy fogok a szemébe nézni. És az a legszörnyűbb, hogy nagyon jól tudja, mit érzek Blair iránt.
Nem bírtam tovább nézni, hogy a lány, akit teljes szívemből szeretek, más karjaiban van, más ajkai érnek az övéihez és hogy ez a "más" nem én vagyok, hanem Louis. Könnybe lábadt szemekkel rohantam az erdő felé. Törtem, zúztam, kitomboltam magamból minden fájdalmat. Ami az utamba került, kíméletlenül kettétörtem: fát, bokrot, mindent. De sajnos ez egy cseppet sem javított a szívemet kegyetlenül mardosó érzés iránt. Nem tudtam merre megyek, csak azt, hogy innen minél messzebbre.


~Blair szemszöge~

Egy gyönyörű tisztáson voltam Nessel, Joshal, a fiúkkal, a barátnőikkel és az egész stábbal. Az időjárás nem is lehetett volna ennél szebb: a nap csak úgy ragyogott, kellemes tavaszi szél lengedezett, a levegő telis-tele volt különböző virágok illatával. Rajtam egy egyszerű barackszínű ruha volt, hajamat egy kicsit begöndörítettem és a kedvenc parfümömmel fújtam be magam. Mellettem Niall állt, derekamon pihent hatalmas keze és szorosan maga mellett tartott, mintha azt hinné, hogy ha egy pillanatra is elengedne, valami szörnyű dolog történne velem. Mint mindig, szőke haja most is művészien meredezett az ég felé.
Egy kis partival ünnepeltük meg, hogy pár nap múlva kezdetét veszi a Take Me Home turné. Mindenki itt volt: Andy, az 5SOS, a fiúk családjai de még Paul is.
Hirtelen beborult az ég, hideg szél kezdett el fújni, a fűre pedig sűrű köd telepedett, ami már-már a térdemig ért. Aztán a fák közül kivillant két arany szempár, amik csak úgy csillogtak a gyűlölettől. Ledermedtem, mozdulni sem bírtam, mikor megláttam, hogy a szemek tulajdonosai két farkas.

De nem akármilyen vadállatok voltak ezek! Hatalmas termetük volt, könnyen és kecsesen mozogtak, ami meglepő a testarányukhoz képest. Egyre csak közeledtek, fehér fogaikat vicsorgatták ránk. Mindenki sokkosan figyelte a történéseket. Senki nem tudott kiabálni vagy elfutni. Valami természetfeletti erő kötött minket a tisztáshoz és nem engedett el. A nagyobbik farkas, a fekete hirtelen elrugaszkodott a földtől, majd hatalmas sebességgel a barátaim közé ugrott és eggyesével mészárolta le őket. Az emberi darabok szanaszét röpültek, a gyönyörű mező egy szempillantál alatt véres vesztőhellyé változott. Mindenkit megölt, kivétel nélkül. Ness próbált elfutni de a farkas utolérte és a következő pillanatban már vörös hajzuhataga előttem landolt. Már csak mi ketten maradtunk Niall-el. Reszketett a lábam, könnyeim már régen eláztatták ruhám és Niall pólóját. Felnéztem azokba a tengerkék szemekbe, amik most halálfélelmet tükröztek. A fekete farkas ráérősen visszaballagott a másik mellé, aki időközben elénk ért. Ez a farkas kicsit kisebb volt, mint a másik és a szőre aranybarnás árnyalatú volt. Lassan felénk lépdelt, majd az utolsó pár méteren emberalakot öltött. A felismerés villámcsapásként ért.
-Nathan?-kérdeztem, mire ő csak gúnyosan elmosolyodott és újra farkassá változott. Abban aa pillanatban rávetődött Niallre és a földre terítette. Hatalmas fogait a torkának szorította és hidegvérrel legyilkolta életem értelmét.
-NEEEEEEEEEEEEEE!!!!-sikítottam.
Szemeim kipattantak, folyt rólam a víz, az ágyneműm úszott a könnyeimben. -Ez csak egy álom volt. Egy félelmetes álom.-mondogattam magamnak.
Felültem, próbáltam lenyugodni. Josh rontott be a szobámba, gondolom meghallotta a kiabálásomat.
-Blair, mi történt? Jól vagy?-csusszant be mellém az ágyba és szorosan magához ölelt.
-Persze, csak rosszat álmodtam. Olyan élethű volt!-mondtam elcsukló hangon, majd bátyám kidolgozott felsőtestébe fúrtam az arcom. Ahogy bevillantak a képek, újból feltört belőlem a sírás.-Félek, Josh.
-Semmi baj, nyugodj meg szépen, nem történt semmi. Elmondod mit álmodtál?
-Aha.-és elmeséltem neki. Félelmetes, milyen alaposan tudtam felidézni minden egyes részletét. A sikolyokat, a vér szagát, a farkasokat, de még a csontok reccsenésének hangját is.
Josh szörnyülködve hallgatta végig a kis mesémet.
-Itt maradok veled, amíg el nem alszol újból.
Én csak bólintottam, majd szorosan hozzábújtam és próbáltam elaludni több-kevesebb sikerrel. A képsorozatok ismételten újra és újra megjelentek előttem. Hajnaltájt aztán végre sikerült elaludnom, de nem aludtam valami sokat.
Átfordultam a másik oldalamra és Josh gyönyörű szemeivel találtam magam szemben.
-Te már fent is vagy?-kérdeztem meglepődötten, mert a bátyám egy igazi álomszuszék. Ha ágyúval lövöldöznének a füle mellett, akkor sem ébredne fel.
-Igazából alig aludtam. Egész éjjel fent voltam és vigyáztam rád, mert álmodban motyogtál, rugdalóztál és meggyötört volt az arcod.
-Annyira sajnálom!
-Ugyan mit? Nem te tehetsz róla, hogy ilyen borzalmat álmodtál. Gyere, csinálok neked egy csésze finom kakaót!-mondta és kiment a szobámból.
Nem volt kedvem felöltözni, így a pizsimben mentem le, ami nem állt másból, mit egy sötétkék kockás cicanaciból és egy ugyanolyan sötétkék topból. Felkaptam magamra a kedvenc vastag fehér pulcsimat és a mamuszomat, merthát akárhogy is nézzük, tél van. Kócos hajjal álmosan lebaktattam a lépcsőn. Gondolom még senki nincs fent, mert igen csönd van mindenhol. Josh suttogó hangját hallottam meg.
-Annyira megijesztett, Liam. Még soha nem láttam, hogy egy álomtól ennyire félt volna. Lehet valami köze ahhoz, amik vagytok?
-Nem, nem hiszem. Szerintem ez csak egy rossz álom volt.
-Egyetértek Liammel.-szólalt meg mély, rekedtes hangján Harry.
-Miért, mik vagytok?-löktem be egy hirtelen mozdulattal a konyhaajtót és rosszalló tekintettel, karba font kézzel a pultnak dőltem. Persze a három jómadár dermedten bámult rám, majd egymásra pislogtak de egyikük sem válaszolt.-Mi van, elvitte a cica a nyelveteket?
-Háát, izé...mi csak...Mennyit hallottál a beszélgetésből?-kezdte dadogva Liam.
-Csak annyit, hogy Josh mondta, mennyire aggódik azért, mert egyszer rosszat álmodtam és megkérdezte Liamet, hogy amiatt van, amik vagytok. Szóval, mik vagytok?
-Ők csak...-dadogta a bátyám.
-Mi csak... Egy híres fiúbanda vagyunk, és szerintünk csak azért álmodtál ilyet, mert este összevesztetek Nathannel majd Niallal is és mindenki számára világos, hogy teljesen odavagy a mi szőke ír manónkért és nem akarod elveszíteni, és az agyad ezt ilyen formában tudatta veled. Huh, de hosszú mondat volt.-magyarázta fürtöske.
Én csak pislogtam ezen a furcs elemzésen és meglepett Harry válasza.
-Wow. Először is: meglepett, hogy TE  ilyen értelmes választ adsz valamire. Kettő: mi az, hogy nyilvánvaló? És három: nem vagyok szerelmes abba az idiótába!-mondtam, majd ami először a kezembe került, hozzávágtam.
Mint kiderült, az a valami egy paradicsom volt, ami immár Harold tökéletesen kidolgozott felsőtestén díszelgett, leve végigfolyt még a lábán is.
-Szívesen az új tetkót!-röhögtem, majd futni kezdtem, mert gondolom ez a tettem nem marad megtorlatlanul.
-Gyere vissza te kis ördög!-hallottam lentről Harry fenyegető hangját, tele humorral.
Villámgyorsan befutottam Ness szobájába és bebújtam az ágya alá. Barátnőm már felkelt, éppen sminkelt, de mikor észrevett engem abbahagyta. Odajött az ágyhoz és bekukucskált alá.
-Te meg mi a jó büdös életet csinálsz?
-Csak elbújtam Harry elől. Megdobtam egy paradicsommal és most meg akarja bosszúlni.-nevettem-Lécci segíts!
-Jó. Te maradj itt és fogd be a lepénylesődet én meg elintézem göndörkét.
Úgy tettem, ahogy Ness mondta. Pár másodperc múlva Harry rontott be a szobába.
-Hol van a kis barátnőd? Van egy elintézetlen ügyünk. Nézd meg ezt a csodásan kidolgotott testet: tiszta paradicsom!-röhögte, de próbált komoly maradni, több kevesebb sikerrel.
-Nyugi, a paradicsom jót tesz a bőrnek. És tudom hol van Blair. Bebújt a szekrényembe és megkért, hogy ne szóljak neked.-mondta az utolsó pár szót suttogva, hogy még hitelesebb legyen az alakítása. Hát igen, Ness simán elmehetne színésznek, annyira elő tudja adni magát.
-Most megvagy! Hé Ness, itt nincsen senki!-fedezte fel Harry.
-Tudom.
-De akkor miért...Ness az minek....-ennyit hallottam Harrytől, majd csak motyogást és egy puffanást.
Hirtelen két láb állt meg az ágy előtt, majd Ness arcát láttam meg, amin elégedettség tükröződött.
-Most már kijöhetsz, ellenség kiiktatva!
Kimásztam az ágy alól, leporoltam magam, majd körbenéztem a szobában, de Harryt sehol sem láttam.
-Hol van Harry?
-Ja, csak megvizsgálja alaposabban a ruháimat egy ragasztószalaggal a száján.
-Te bezártad a szekrénybe?
-Miért, baj?
-Nem, dehogy. Jössz reggelizni?
-Pesze!-azzal karöltve és nevetve hagytuk el azt a szobát, ahol a fogjunk van.

9. fejezet

Sziasztok!

Ismételten nagyon sajnálom ezt a hosszú kimaradást, de most talán újra lesz időm írni. És ahogy ígértem, lassan be fognak indulni az események! Jó olvasást és komizzatok! c:

-Annyira aranyos vagy Louis! Köszönök mindent, amit értem tettél. És igazad van.
-Nincsmit! - rámvillantott egy 100 wattos mosolyt és kiment a szobámból.
Leülve az ágyamra elgondolkoztam Lou szavain. Nehéz beismernie az embernek, ha hibázott. Főleg olyannak, aki olyan makacs, mint én. De ebben az esetben Niallnak kéne először bocsánatot kérnie. Vagy nekem? "Ha nem lennél ilyen makacs, akkor lehet hogy nem vesztettél volna el egy barátot."- hangoztak Liam szavai a fejemben. Talán Niall annyira megharagudott rám, hogy többé szóba sem áll velem? Pedig még csak most ismertem meg, nem akarom őt is elveszteni. De nem érdekel, Niall kezdte, kérjen először ő bocsánatot.

*Niall szemszöge*

Emlékszem, mikor először megpillantottam Blairt. Valami rögtön megfogott benne, teljesen elvarázsolt a puszta jelenlétével. Most pedig itt fekszik mellettem. Tudom, hogy ez nem helyes, amiatt ami vagyok, de nem tudok neki ellenállni. Szorosan magamhoz vontam és átöleltem a derekát. Az ilyenek, mint én, nem szoktak aludni, így csak őt figyeltem, miközben édesen szuszogott.
Reggel, amikor Blair kezdett ébredezni, úgy csináltam, mintha aludnék.
-Jó reggelt!-köszöntöttem egy puszi kíséretében.
-Neked is! Niall, miért fogod a derekamat?
-Háát...ööö..izé..Én nem akartam, csak tudod....Hagyjuk.
-Nyugi, semmi baj!-kikászálódott az ágyból és elindul lefelé, majd hirtelen rohanva szaladt vissza a szobába.
-Mi történt?
-Niall, miért van rajtam a pólód? Ugye mi nem....?
-Azért, mert elkezdtél nyávogni, hogy nem vetted át a pizsidet, de nem akartál elmenni a fürdőig, mert túl messze van ezért odaadtam a pólóm és nem, nem feküdtünk le.-nyugtattam meg.-Sosem használnék ki egy lányt, ha részeg.
-Akkor megnyugodtam. Nem akarom ilyennel elrontani a barátságunkat! Én elmegyek a fürdőbe, mindjárt adom vissza a pólódat. Addig itt maradsz?
-Aha. Pihenek még egy kicsit.-azzal megint elterültem az ágyamon.
Hirtelen megszólalt Blair telefonja. Nem volt az éjjeli szekrényén, így elkezdtem keresni. Na hol találtam meg? Persze, hogy az ágya alatt! De mikor megláttam a feladót és az üzenet tartalmát, elöntött a düh és akkorát rúgtam az ágy lábába, hogy az kitörött. Sokan mondják rám, hogy hirtelen haragú vagyok és jó pár száz év után most éreztem először, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tudnák megölni egy embert.
Zayn rontott be a szobába.
-Haver normális vagy? Mi a szart csinálsz?-kérdezte mérgesen.
-Semmit, csak levezettem a feszültségemet.
-Azzal, hogy törsz-zúzol és kockáztatod, hogy Blair rájöjjön, mik vagyunk?-vörös szemei villámokat szórtak.
-Jólvan, rendben, visszafogom magam, de ezt meg kell beszélnem Blair-el.
-Ok, de ha még egyszer fel kell jönnöm, akkor nagy bajban leszel szőke herceg!-azzal villámsebességgel kiviharzott a szobából.
dühösen dörömböltem a fürdő ajtaján, remélve, hogy Blair nem hallott semmit.
-Blair, gyere ki azonnal!
-Mit akarsz Niall?
-Üzeneted jött egy sráctól. Név szerint Nathan Sykes-tól. Nyisd ki és magyarázd meg nekem légyszives de azonnal!
Dühösen tépte fel az ajtót, kikapta a mobilt a kezemből és az ágyra dobta.
-Nem tartozom neked magyarázattal! Egyébként is semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok!
-De nem randizhatsz az ellenséggel! Főleg nem azután, hogy összetörte a szíved! Nem engedem, hogy találkozz vele!
-Hogy mit mondtál? Nem te szabod meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. Nem vagy az apám! És mi az, hogy az ellenséggel? Normális vagy?
-Jó. Akkor kérdezzük meg a bátyádat, hogy ő mit szól ehhez! És igenis az ellenségünk! Még énekelni sem tud!
Nem tudom Blair mit érez a kis kétszínű exbarátja iránt, de egy hatalmasat csapott az arcomra. A kezemet ökölbe szorítottam, és próbáltam lenyugtatni magam valahogy, nehogy olyat tegyek, amit később megbánok.
Lerohantam a konyhába. Ott persze Blair már a bátyjával veszekedett és mindenki megjelent a nagy ricsaj hallatán.
-Na jó, most volt elegem! Blair, kérj bocsánatot Nialltól! Emlékezz csak vissza, hogy összetörte a szíved. Ezt nem engedem meg mégegyszer!-mondta mérgesen Josh.
-Szóval az ő pártján állsz és nem a saját húgodén. Kösz szépen bátyuskám! Nathan csak találkozni akar velem, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ez miért olyan nagy cucc? És akkor is elmegyek, ha bele pusztultok is, semmivel nem tarthattok vissza és nem is ajánlom!-mondta Blair és felrohant a szobájába.
-Na végre megjött a kaja!-kiáltottam fel, mert már nagyon nehezen fogtam vissza magam és jobbnak láttam terelni a témát.
-Hogy te mekkora egy barom vagy!-azzal ledobta Ness a szatyrokat, és felrohant Blair után.
Mindenki idegesen nézett rám, kivéve Josht.
-Köszönöm Niall, hogy meg akartad védeni ettől a parasztgyerektől, de amit Blair egyszer a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Világéletében makacs volt, ezért nehéz vele sokszor.

-Én csak jót akartam...
-Niall, beszélhetnénk négyszemközt egy kicsit az udvaron?-jött oda Zayn. Erősen megragadta a kezemet és maga után vonszolt, meg sem várva a válaszomat, de asszem sejtem, miről akar beszélni velem.
-Mit mondtam neked két perccel ezelőtt? NEM TUDHATJA MEG, HOGY MIK VAGYUNK!!! Tudod milyen vörösen izzott a szemed? Még jó, hogy a nagy veszekedésben senkinek nem tűnt föl, max a fiúknak.-kezdte az agymosást. Ekkorra már mind kijöttek a srácok is.
-Komolyan mondom, rég láttalak ilyen dühösnek.-mondta Harry.
-Ezt most bóknak vegyem, vagy ne?
-Öööö... Még eldöntöm.
-Hagyjátok már békén egy kicsit! Nem látjátok, hogy fülig szerelmes Blair-be?-mondta Liam.
-Néha utálom a képességedet!-mondtam neki. Liam tudja, hogy ki mit érez abban a pillanatban, vagy hogy hogy érez valaki a másik iránt, de csak az emberek érzelmeit tudja irányítani.
-Ez igaz?-kérdezte Harry.
-Igen.-lesütöttem a szemem.
-De nagyon jól tudod, hogy nem lehetsz az. Törvénybe van írva.-magyarázott Louis. Na, ekkor megint felkaptam a vizet.
-Aha persze. És akkor mi van Eleanorral?
-Az teljesen más helyzet volt.
-Jó, tudod mit? Nem érdekel! Hagyjatok békén, ne mondjátok meg nekem, hogy kit szerethetek és kit nem! Azt csinálok, amit akarok.
Azzal fogtam magam és elrohantam olyan messze, amennyire csak tudtam.
Csak futottam, nem tudom merre megyek, csak egy olyan helyet keresek, ahol senki sem zaklat. Egy erdőben találtam magam. Megálltam és elgondolkodtam az elmúlt napokon. Miért kellett átváltoznom? Sokkal könnyebb lenne minden, ha még ember lennék. De nem, ehelyett egy szörnyeteg vagyok, aki nem lehet együtt a szerelmével. Igen, szeretem Blairt, és nem érdekel, ki mit mond.
-Oké Niall, most visszamész és mindent tisztázol Blair-el. Szépen bocsánatot kérsz tőle és megpróbálod elmondani, mit érzel iránta.-jézusom, már magamban beszélek. De igazam volt.
Már teljesen besötétedett, mire visszaértem a házhoz. Az utcán már nem járt senki, csendes volt minden, a lámpák fényét visszaverte a friss hó, csak itt-ott pislogott a lámpa fénye, jelezve, hogy nemsokára kialszik. Az emberek nem is sejtik, milyen lények élnek köztük. Mindenféle természetfölötti lények, vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, szellemek, démonok, varázslók és még sorolhatnám. Ami mostanában divatba jött, az a vámpírok. Folyamatosan jelennek meg a mozikban mindenféle vámpíros filmek, és az emberek azt hiszik, hogy az egész csak kitaláció. Pedig nem így van. Vámpírok igenis léteznek. Én is egy vagyok közülük...

Sorry :|

Sziaasztok!
Nagyon sajnálom azt a majdnem 3 hónapos kimaradást, de a sulira kellett nagyon koncentrálnom és semmi szabadidőm nem volt. De most majd jönni fognak újból a részek és egy olyan titokra is fény derül majd, amit eddig senki sem sejtett.! :))

8. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Bocsánat a késésért, de bioszból tök szarul állok és el lettem tiltva a géptől, de most hosszú fejit hoztam nektek! A játékra sajnos senki nem jelentkezett, ami miatt nagyon szomorú vagyok! :|| Örülnék pár kominak és feliratkozónak is, hogy tudjam, érdemes-e írnom tovább a történetet! Jó olvasást!

~Ness szemszöge~

Teljesen másnaposan keltem fel reggel. Engem is meglepett, hogy még csak 8 óra van. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, rendbe szedtem magam és lementem a konyhába. Liam, Zayn, Josh és Louis már fent voltak és éppen azon vitatkoztak, hogy ki menjen el bevásárolni.
-Sziasztok! Minek kell nektek már korán reggel veszekedni?
-Szia neked is! Csak nem tudjuk eldönteni, hogy ki menjen el a boltba!-válaszolta Liam.
-Ha annyira nem tudtok dönteni, akkor majd én elmegyek!-ajánlottam fel-Úgysincs semmi dolgom most!
-Ez szuper! Akkor be kell menned a Nando's-ba Niall kajájáért, meg összeírtuk, hogy még mi kell.-adta ki az utasításokat Zayn és a kezembe nyomott egy listát, ami elég hosszú volt.
-Már értem, miért nem akar egyikőtök sem elmenni! Rohadt hosszú ez a lista!
-Ja. Egyrészt. Másrészt meg a bevásárlás a nők feladata! Mindent vegyél meg, mert semmi nincs itthon, de a legfontosabb a répa!-magyarázta Louis.
Felvettem a kabimat meg a bakancsomat és indultam is. Az idő még mindig hideg volt és az út is csúszós volt. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze hogy elcsúsztam a járdán. Csak azt éreztem, hogy valaki segít felállni.
-Köszönöm a segítséget! Látszik, hogy még másnapos vagyok!
-Nincsmit! Amúgy Jake vagyok.-mutatkozott be megmentőm. Mikor felnéztem rá, majdnem elájultam. Ez a srác eszméletlen helyes. Azok a barna szemek!

-Vanessa. De mindenki csak Ness-nek hív.
-És merre tartasz?
-A Nando's-ba kajáért meg van egy igen hosszú bevásárlólistám.
-Nem baj, ha elkìsèrlek?
-Dehogy! Úgyis csak nemrég költöztünk Londonba és még nem nagyon ismerem a környéket.
Elindultunk és a bevásárlás alatt jobban megismerkedtünk. Sokat nevettünk és a telószámomat is elkérte. Megérkeztünk a házunkhoz, ahonnan kiabálás szűrődött ki.
-Te itt laksz?-kérdezte meglepetten Jake.
-Igen, de a kiabálások mindennaposak.
-Ja nem azért, csak mert itt a(z) One Direction lakik nem?
-De. Csak a legjobb barátnőm bátyja lett az új dobosuk és ide költöztek, minket meg nem lehet elválasztani Blair-el, úgyhogy én is jöttem. Most már tényleg mennem kell, majd még találkozunk!
-Majd hívlak! Szia!-köszönt el és egy puszit adott az arcomra. Istenem, de édes!
Bent már állt a bál. Blair és Niall veszekedtek, Josh próbálta nyugtatni őket, a többiek meg csak lestek.
-Miért veszekednek?-kérdeztem Harryt.
-Mert kiderült, hogy Blair találkozott Nathannel és küldött neki egy sms-t reggel, hogy nem találkoznának-e délután, de Niall vette észre, számonkérte Blair-en, megtiltotta neki, hogy találkozzanak, erre Blair begurult, felpofozta és most ott tartunk, hogy Josh próbálja lenyugtatni őket. Röviden ennyi.
Hűha, ez nem semmi! De igaza van Blairnek. Niall mit szól bele abba, hogy kivel találkozik és mit csinál.
-Na jó, most volt elegem! Blair, kérj bocsánatot Nialltól! Emlékezz csak vissza, hogy összetörte a szíved. Ezt nem engedem meg mégegyszer!-mondta mérgesen Josh.
-Szóval az ő pártján állsz és nem a saját húgodén. Kösz szépen bátyuskám! Nathan csak találkozni akar velem, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ez miért olyan nagy cucc? És akkor is elmegyek, ha bele pusztultok is, semmivel nem tarthattok vissza és nem is ajánlom!-mondta Blair és felrohant a szobájába.
-Na végre megjött a kaja!-kiáltott fel Niall.
-Hogy te mekkora egy barom vagy!-azzal ledobtam a földre a szatyrokat, csináljanak vele amit akarnak, és felrohantam Blair után.
A szobája be volt zárva, így bekopogtam.
-Blair, én vagyok.
Beengedett. Látszott rajta, hogy nagyon mérges Niallra.
-Mégis hogy képzeli, hogy csak úgy beleszólhat az életembe? Ő nekem senkim. A tulajdon bátyám meg az ő pártját fogja.
-Nyugi, én veled értek egyet és segítek elkészülni. De miért van rajtad Niall pólója?
-Legalább rád mindig számíthatok! Mert az éjjel itt aludt, de nem történt semmi olyasmi, de majd ha hazajöttem mindent részletesen elmesélek, csak most segíts, mert késésben vagyok!


~Blair szemszöge~

Imádom Nesst! Rá bármikor számíthatok, mindig kiáll mellettem.
Nem nagyon érdekel tovább Niall. Először helyesnek tartottam és asszem bele is szerettem, de ezek után azt csinál amit akar.
Nathan azt írta, hogy a Starbucksban találkozunk, szóval nem öltöztem ki nagyon. Hívtunk egy taxit, bediktáltam a helyet és mentünk. A kocsiban a dühöt felváltotta az idegesség, de nem volt időm ezen rágódni, mert megérkeztünk. Kifizettem a taxist és kiszálltam. Nathan már ott várt a kávézó előtt.
-Szia!-köszönt, mikor odaértem hozzá.
-Szia!
-Valami baj van?
-Nem nincs semmi, jól vagyok.
-De látom rajtad, hogy valami nincs rendben.-mindig észreveszi, ha hazudok.
Nagyot sóhajtva elmondtam neki.
-Összebalhéztam Josh-sal meg Niall-el miattad meg hogy én eljöttem erre a találkozóra azok után, hogy te összetörted a szívem.
-Én nem akartam, hogy ez legyen, csak a dolgokat akartam megbeszélni veled. Különben is, mi köze van neki ehhez?
-Hát ez az, hogy semmi.
Hosszasan elbeszélgettünk, hogy kivel mi történt azóta, hogy ő elment.
-Blair, én tényleg nagyon sajnálom ami történt, de nem volt más választásom. Nem lett volna helyes, hogy én elmegyek turnézni te meg nem élheted az életedet mert az én barátnőm vagy...voltál. Nekem is ugyanúgy fájt és amióta elmentünk, minden nap gondoltam rád....és hiányzol....és szeretlek.
-Tudom. Nehezen, de elfogadtam a tényt és asszem én is szeretlek.
Mélyen a szemébe néztem, ő közelebb hajolt és megcsókolt. Nekem is hiányzott, de nem tudom, jó ötlet-e, ha mi megint egy pár lennénk. A csókja még mindig ugyanolyan szenvedélyes, mint amilyen volt. Mikor elváltunk, láttam a szemében a fájdalmat.
-Szeretlek. Éppen ezért fáj, hogy megint el kell mennem. De most talán örökre.
-Mi? Ezt nem értem.
-A lemezkiadónkat megvette egy nagyobb amerikai cég és a stúdiónkat áthelyezik New York-ba. Ha tovább akarjuk csinálni, akkor ki kell költöznünk. 8 nap múlva indul a gépünk.
Szóval megint elmegy. Ugyan azt éreztem, mint legutóbb. Fáj beismernem, de talán Niallnak és Joshnak igaza volt és ez dühített.
-Akkor mire volt jó ez az egész? Minek kellett találkoznunk? Miért csókoltál meg? Hogy újra fájdalmat okozz nekem? Mert ha igen, akkor sikerült!
-Azt se tudtam, hogy Londonba költöztél! Nem kerestelek, mert tudtam hogy nem vagy kíváncsi rám, de amikor a parkban találkoztunk, tudtam hogy ha felismersz, keresni fogsz és ez lesz belőle. Ezért akartam elmondani én és ne máshonnan tudd meg.-a sírógörcs kerülhetett, nem akartam elhinni, hogy megint ezt teszi velem.
-Másodszorra töröd össze a szívem. Menj a francba New Yorkba és soha többet ne keress engem!
Fogtam magam és kiviharoztam a kávézóból. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? A könnyek, amik összegyűltek, már patakokban folytak. Nem érdekel, hogy meglátnak az emberek. Az sem, hogy a hideg miatt a könnyeim az arcomra fagytak. Amikor ide jöttünk, azt hittem, hogy újra tudom kezdeni az életemet de ehelyett csak még rosszabb lett. Nem bírok tovább itt maradni.
Hazaérve ledobtam a kabátomat, felrohantam a szobámba és az ágyra vetődve sírtam tovább. Hogy lehettem ennyire naiv? Azt hittem, megint együtt lehetünk, mint régen, erre ismét elmegy.
-Blair, bejöhetünk?-kopogtatott Josh az ajtón.
Nem válaszoltam nekik. Most inkább egy kis magányra vágyom és nem társaságra. Nem felejtettem el, hogy mit tett a bátyám legutóbb, de még haragszom rá, amiért nem akart elengedni.
-Ha nem engedsz be minket, Zayn be fogja törni az ajtód!-fenyegetőzött Harry.
-Úgysem meritek!-kiabáltam ki.
-Te akartad!
Csak nem olyan hülyék, hogy tönkretegyék a saját házukat. Tévedtem, mert abban a pillanatban egy nagy durranás és az ajtó már a földön volt. Ijedségemben az ablakhoz ugrottam.
-Nem vagytok normálisak! Zayn ezt hogy csináltad?
-Jó kondiban vagyok. Amúgy ez semmiség volt ahhoz képest, hogy amikor 6 éves voltam, kidobtam az ablakon a tévét.-nevett én meg csak lestem.
-Minden rendben? Elmeséled, hogy mi történt?-jött oda hozzám Ness és szorosan átölelt.
-Muszály? Most egy kis magányra vágyom!
-Igen. Én a bátyád vagyok, ő a legjobb barátnőd, ők pedig a barátaid és mind aggódunk érted, úgyhogy most fogod magad, leülsz ide az ágyadra és mindent elmondasz mi meg figyelmesen hallgatunk!-jelentette ki Josh és magával húzott az ágyra.
-Hát jó!-az ölébe telepedtem, Ness mellénk, Louis és Liam az ágy szélére, Harry meg Zayn pedig a szőnyegen nyújtóztak el. Mindenki itt volt, csak ő nem. Mondjuk nem is akartam találkozni vele.
-Tudom, hogy nem nagyon tetszett nektek, hogy elmentem, kivéve Harryt, de muszály volt tisztáznunk egypár dolgot, ezt igazán megérthetnétek. De én is belátom, hogy ti is csak jót akartatok, főleg te bátyuskám.-mosolyogtam rá.
-Mi ezt értjük, de ha nem lennél ilyen makacs és nem kapnád fel hamar a vizet, lehet hogy most nem veszítettél volna el egy barátot.-mondta Liam.
-Várj! Azt mondtad, hogy kivéve Harry nem ellenezte a dolgot? Mit mondtál neki fürtöske?-nézett Louis fenyegetően Harryre.
-Hát az úgy volt, hogy amikor mentem fel hozzájuk, hogy nem jönnének-e üvegezni, akkor hallottam, hogy erről beszélnek és én csak azt mondtam, hogy szerintem találkoznia kéne vele és megbeszélni a dolgokat.
-Szóval akkor miattad tartunk itt, hogy vigasztalni kell, mert egy idióta összetörte a szívét.-vádaskodott Zayn.
-Nem Harry hibája. Mindenféleképpen elmentem volna. Ez nem rajta múlott.-mondtam.
-Na jó, de mi történt valójában?-érdeklődött Ness.
Elmeséltem nekik mindent a legelejéről, mert arról csak ketten tudtak: a parkban való találkozást, azt hogy megcsókolt és hogyy nemsokára elköltózik a lemezkiadójuk New Yorka.
-Na most megkeresem azt a barmot és még a szuszt is kiverem belőle!  Hogy merészeli megint bántani a hugocskámat?-mondta Josh összeszorított öklökkel és megindult az ajtó felE.
-Ne! Nem akarom, hogy bántsd! Tudom, hogy mit tett, de kérlek szépen ne csinálj semmi hülyeséget! És ti sem srácok! Nem éri meg.-kérleltem őket.
-De bántott....megint...
-Josh, légyszi!
-Rendben. Megígérem.
-Köszönöm.
-Mi most lemegyünk, ha bármi kell, nyugodtan szólj. Egyedül hagyunk egy kicsit.-mondta Liam.
-Igazán rendesek vagytok!-jó szorosan megöleltem mindenkit. Kifele menet Zayn visszarakta az ajtómat a helyére.
-Szereted?-szólalt meg egy hang a hátam mögül.
-Jesszusom! Ezt ne csináld még egyszer! A szívbajt hoztad rám, azt hittem, egyedül vagyok.
-Bocs, nem direkt volt. De nem váladzoltál. Szereted őt?
-Kit?
-Nathant.
-Nem tudom. Azt hiszem igen, de gyűlölöm is.
Nem szólt semmit, csak bólogatott. Leült az ágyamra és a fényképalbumomat kezde el nézegetni, ami mindig az éjjeli szekrényemen van. Mellé ültem és együtt néztük tovább.
-Josh elmondta, hogy régebben jártatok, de a karrierje miatt szakított veled és nehezen dolgoztad fel és azóta egy fiút sem engedsz közel magadhoz.-visszatette az albumot a szekrényre és elnyújtózkodott az ágyamon és maga mellé húzott. Így beszélgettünk tovább még órákon keresztül. Egy csomó mindent megtudtam róla és én is meséltem magamról olyanokat is, amiket csak Ness és Josh tud. Niallról is szó esett. Elmondta, hogy sértődékeny és szerinte beszélnem kellene vele. Talán igaza van. Bocsánatot kell kérnem tőle.
-Mennem kell. Holnap lesz egy dedikálásunk és nem akarok felmosórongy lenni.-mondta és kikászálódott az ágyból. Az ajtóból még visszafordult.
-Fel a fejjel! Hamarosan minden rendbe fog jönni, ne izgulj! Jó éjszakát!
-Neked is!-egy puszival köszöntem el tőle, de elfordította a fejét és megcsókolt. Nem ellenkeztem, viszonoztam. Derült égből villámcsapásként ért.
-Ezt...most...miért?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
-Csak bebizonyítottam, hogy közel tudsz engedni magadhoz bárkit. Olyat is, akit nemrég ismertél meg. Különben nem meséltél volna annyit magadról és nem hagytad volna, hogy megcsókoljalak. Tudod, az emberek néha átélnek egy-két rossz élményt, magukba zárkóznak és onnantól nehezen bíznak meg másokban. Mikor szakítottatok Nathannel, csak Ness és Josh volt melletted, akikben megbízhattál. Nem én vagyok az első, aki egy kicsit közelebb férkőzött hozzád és tudom, hogy többet érzel iránta, mint barátság, csak ez most egy kicsit bonyolult. Most már mi is itt vagyunk neked. Bármi történjék, ránk mindig számíthatsz!

Nyereményjáték

Directionerek! Itt az idő, hogy megcsillogtassátok tudásotokat! A blogon elindul egy nyereményjáték a fiúkkal kapcsolatosan! Mindössze csak annyit kell tennetek, hogy a 10 kérdésre helyesen válaszolni és a plusz feladatot megcsinálni, valamint legalább egyszer komizni az egyik fejezethez. A válaszokat erre az e-mail címre küldjétek: directioner.1661@gmail.com
A tárgy mezőbe tüntessétek fel a neveteket és hogy "Nyereményjáték".

Időtartam: 2013.03.29-2013.04.05.
Eredményhirdetés: 2013.04.07.

Nyeremények: 1.helyezett: Oklevél+ 3 szerkesztett kép akiről kér+kérhet tőlem vmit
                     2.helyezett: Oklevél+ 2 szerkesztett kép akiről kér
                     3.helyezett: Oklevél+ 1 szerkesztett kép

Sok sikert mindenkinek! Lia xx

Kérdések:

1. Mikor alakult meg a(z) One Direction? (év,hónap,nap,óra,perc)
2.Ki Niall kedvenc énekese?
3.Mi volt Louis első tetkója? (ha tudtok, akkor képet)
4.A harmadik élő adásban milyen dalt énekeltek a fiúk?
5.Melyik volt az első videó, amit a(z) OneDirectionVEVO először feltöltött?
6.Hogy hívják Zayn szüleit?
7.Hol lesz a Take Me Home turné utolsó állomása és mikor?
8.Hogy hívják a Golden Ticket nyertesét?
9.Hány tetkója van Harrynek?
10.Mikor esett ki Liam az X Factorból 2008-ban?

Plusz feladat:
Fényképezzétek le a posztereiteket a falon, a cuccaitokat vagy amitek van és 1D-s. Legalább az egyik képen legyetek rajta!
Röviden írjátok meg, hogy mit jelent számotokra a Directionerség!

7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Mivel ezen a héten szünet van nekem, több részt fogok hozni és lesz egy kis meglepetés is, amire remélem sokan jelentkeznek! :D Jó olvasást!

Nem tudtam mit reagálni Harry kijelentésére. Mindenféleképpen beszélnem kell vele minél előbb, de most irány játszani!
Lerohantam a lépcsőn a nappaliba. Mindenki már ott ült egy körben, Louisnál volt az üveg. Helyet foglaltam Ness és Niall között.
-Nos, mivel Blair is megérkezett, kezdhetjük a játékot, de előtte a játékszabályok! Aki nem válaszol vagy nem csinálja meg a feladatot, az levesz egy ruhadarabot, vagy iszik az itt lévő 10 pohárból, amiben víz vagy vodka van. Kezdhetjük?-tájékoztatott minket Louis.
Tudtam, hogy nem egy sima üvegezés lesz.
Mindenki egyetértően bólintott és Lou pörgetett. Harrynél állt meg.
-Nos Hazza drágám, felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Oké, akkor menj fel Twitterre és írd ki, hogy "Buzi vagyok és szeretlek Fernando!"
Hűha! Kezdésnek ez szerintem elég durva volt. De Harryt nem zavartatta, ölébe kapta a laptopját és tényleg kiposztolta! Most ő pörgetett és Nessnél állt meg.
-Ness, azt hallottuk Josh-tól, hogy szereted az embereket megviccelni és vonzzátok Blair-rel a bajt. Mi volt az eddigi legjobb csínytevésetek?
Ness lopva rám nézett. Én bólintottam, hogy elmondhatja, elvégre elértük a célunkat. Egy győzedelmes mosollyal az arcán kezde el mesélni.
-Az, amikor Harry haját kivasaltuk, Zayn összes hajzseléjét kidobtuk a kukába, elcsórtuk Louistól Kevint, mert úgy alszik, mint a bunda, és olyan kajákat csináltunk, amit csak kanállal lehet megenni, mert Liam fél tőlük.
A fiúk döbbenten néztek ránk, mi meg a hasunkat fogva röhögtünk a földön.
-Szóval ti voltatok!-mutatott ránk Zayn-Kapjuk el őket!
Zayn és Liam felkapta Nesst, Louis meg engem próbált több-kevesebb sikerrel.
-Niall, haver nem segítenél? Nem olyan könnyű ám, amilyennek látszik!-fordult a mellettem ülő fiúhoz.
-Nem. Ellenem nem követett el semmit, szóval nem bántom!-vonta meg a vállát.
-Akkor menj fel a szobádba és nézz körül egy kicsit jobban!-válaszoltam röhögve. Értetlen fejet vágott, de felment az emeletre. Csak egy hangos sikítást hallottunk, majd Niall tért vissza kezében a gitárjával.
-Mit tettetek Jessicával?
-Jessica? Te nevet adsz a gitárjaidnak?-kérdezte Ness, mert Zayn és Liam még csak az ajtóig tudták elcipelni, ezért Josh segített nekik.
-És ha igen akkor mi van?
-Nyugi, lemosható filccel firkáltuk össze!-válaszoltam.
-Hóba vele!-azzal letette a gitárját és megindult felém Harry kíséretében. Sajnos túlerőben voltak és Ness-el a hóban kötöttünk ki, a fiúk visszarohantak a házba és kizártak minket. Ott dörömböltünk az ajtón, már majdnem szétfagytunk, mikor Liam szólt ki az ablakon.
-Csak akkor engedünk be titeket, ha megígéritek, hogy többet nem szivattok meg minket!
Ness-el összenéztünk, és mivel még a leheletünk is odafagyott az arcunkhoz, ezért könyörögve bólogattunk.
-Rendben, megígérjük, csak had menjünk már be!
Kinyílt az ajtó, mi meg lélekszakadva rohantunk a szobánk felé, hogy lecseréljük a havas ruhánkat és valami meleget vegyünk fel. Mikor visszatértünk a nappaliba, Louis egy bögre forró kakaóval várt minket.
-Hajoljatok meg a kakaók királya előtt!-nyújtotta át nekünk a bögréket.
-Jajj köszönjük Louis!-köszönetképpen egy puszit nyomtunk az arcára, telepedtünk és folytattuk a játékot. Ness pörgetett és Zaynnél állt meg.
-Nos, szépfiú, felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Oksii, akkor egy napig nem nézhetsz bele semelyik tükörbe!
-Akkor inkább már az ivás!
Azzal megfogta az egyik poharat és lehúzta.
-Vodka.-jelentette ki.
Ez ment egész éjjel. Durva feladatokat adtunk egymásnak, sokat nevettünk, az össze pohár kiürült már, mindenki részeg volt, kivéve Liam-et, mert ő nem ihat. A fiúk egy szál alsógatyában ültek, mi meg Ness-el alig vettünk le magunkról valamit is. Áldom az eget, hogy a szerencse mellém szegődött, mert szégyenlős vagyok fiúk előtt.
Hajnali fél kettő körül lehetett, mikor beestem az ágyamba. Totál kész voltam a sok piától. Nem érdekelt, hogy milyen ruhában vagyok, úgy ahogy voltam elaludtam.
Éjjel hatalmas vihar volt kint. El se tudtam képzelni, hogy télen ilyen viharos legyen egy éjszaka. Kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere!-szóltam rekedtes hangon. A pia még mindig nem ment ki belőlem.
Niall kukucskált be a nyitott ajtón.
-Te meg mit keresel itt?
-Félek a vihartól. Itt aludhatok?-kérdezte nyávogós hangon és leült az ágyam szélére.
-Niall, 19 éves vagy és félsz a vihartól?
-Igen. Meg a sötéttől.
-Szerintem meg csak a pia beszél belőled. Menj vissza a szobádba és próbálj aludni!
Komolyan, mint egy kétéves. Ekkor egy hatalmasat dörrent, Niall pedig egy halk sikítás közben bebújt a paplanom alá.
-Jó, maradhatsz!-adtam meg magam. Nem volt szívem elküldeni.
-Tényleg? Köszönöm!-kibújt a paplan alól és a gyönyörű kék szemével engem nézett és csak úgy csillogtak az örömtől, hogy nem kell egyedül aludnia.
Hamar visszaaludtam Niall-el az oldalamon.
Reggel 11-kor ébredtem fel. A szöszike még ott szuszogott a hátam mögött. Mikor meg akartam fordulni, éreztem, hogy két erős kéz fogja a derekamat, így nem tudtam megfordulni. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. A mocorgásomra ő is felkelt.
-Jó reggelt!-köszöntött egy puszi kíséretében. Ekkor tűnt fel, hogy nincs rajta felső, pedig határozottan emlékszem, hogy amikor az este átjött, még volt rajta.
-Neked is! Niall, miért fogod a derekamat?
-Háát...ööö..izé..Én nem akartam, csak tudod....Hagyjuk.
-Nyugi, semmi baj!-kikászálódtam az ágyból és elindultam a konyha felé, mert nagyon fájt a fejem. Mikor elmentem a tükör elött, rájöttem, hogy hol van Niall felsője. Visszarohantam a szobámba, majdnem fellöktem Harryt, de nem érdekelt. Most csak egy dolog izgatott. Niall még mindig az ágyamban feküdt.
-Niall, miért van rajtam a pólód? Ugye mi nem....?
-Azért, mert elkezdtél nyávogni, hogy nem vetted át a pizsidet, de nem akartál elmenni a fürdőig, mert túl messze van ezért odaadtam a pólóm és nem, nem feküdtünk le.-nyugtatott meg.-Sosem használnék ki egy lányt, ha részeg.
-Akkor megnyugodtam. Nem akarom ilyennel elrontani a barátságunkat! Én elmegyek a fürdőbe, mindjárt adom vissza a pólódat. Addig itt maradsz?
-Aha. Pihenek még egy kicsit.-azzal megint elterült az ágyamon.
A fürdőben előkészítettem mindent, ami kell: hajszárító, hajvasaló, tiszta ruha, stb. Pont a pólót akartam levenni, mikor elkezdtek dörömbölni az ajtón.
-Blair, gyere ki azonnal!
-Mit akarsz Niall?
-Üzeneted jött egy sráctól. Név szerint Nathan Sykes-tól. Nyisd ki és magyarázd meg nekem légyszives de azonnal!
Hirtelen ledöbbentem, teljesen megfeledkeztem Nathan-ről. De a meglepettséget hamar felváltotta a düh. Hogy jön ahhoz, hogy bármit is számon kérjen rajtam? Dühösen feltéptem az ajtót, kikaptam a mobilt Niall kezéből és az ágyra dobtam.
-Nem tartozom neked magyarázattal! Egyébként is semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok!
-De nem randizhatsz az ellenséggel! Főleg nem azután, hogy összetörte a szíved! Nem engedem, hogy találkozz vele!
-Hogy mit mondtál? Nem te szabod meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. Nem vagy az apám! És mi az, hogy az ellenséggel? Normális vagy?
-Jó. Akkor kérdezzük meg a bátyádat, hogy ő mit szól ehhez! És igenis az ellenségünk! Még énekelni sem tud!
Na most telt be a pohár! Gondolkozás nélkül pofon csaptam, majd otthagyva a szobámba, lerohantam megkeresni Josh-t. A konyhában volt és reggelizett.
-Szia! Ráérsz beszélnünk kell!
-Szia oké, persze, de mi volt az az ordibálás az előbb és miért vagy Niall pólójában?-nézett rám értetlenül. Ekkor már az említett személy is megjelent és mindenki más is.

6. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi rész! Ez a fejezet nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog az új mellékszereplők miatt. Jó olvasást!

Reggel nem keltem fel túlzottan korán. 10 lehetett, mikor kikászálódtam az ágyból. A hangokból ítélve már mindenki felkelt. Gyorsan elmentem a fürdőbe: lezuhanyoztam, megmostam a hajam, fogat mostam és felöltöztem. Kinézve az ablakon megállapítottam, hogy esik a hó, ezért valami meleget vettem fel, majd végrehajtottam a Zayn elleni tervünket.

Nem öltöztem ki, ugyis a színfalak mögött leszünk. Lent már mindenki készülődött. A konyha felé vettem az irányt, mivel már nagyon éhes voltam. A konyhaasztalnál Louis és Ness beszélgetett. Ő sem vette komolyan az interjút, sportosan öltözködött ő is.

Louis viszont nagyon szomorúnak tűnt.
-Sziasztok! Lou miért vagy szomorú?-köszöntem és megsimogattam az említett srác hátát és leültem vele szemben.
-Eltűnt Kevin! Este még az éjjeliszekrényemen volt, de reggelre eltűnt.-szomorkodott tovább.
Lopva barátnőmre néztem, aki kuncogott.
-Majdcsak meglesz. Biztos más madarakkal beszélget. Neki is kell egy kis kikapcsolódás.-vígasztaltuk tovább.
Ekkor Zayn rohant át a nappaliba kétségbeesett arccal. A tervünk sikerült, visszavágtunk nekik!
-Úristen! Úristen! Úristen! Úristen! Úristen! Úristen! Ez nem lehet igaz....ilyen nem történhet meg...most mit fogok csinálni?-körözött tovább egy hajzselével a kezében.
-Haver, nyugi. Mi történt?-állította meg Niall.
-Én csak bementem a fürdőbe készülődni és pont a hajamat akartam belőni, mikor észrevettem ezt!-nyomta Niall képébe a flakont.
-Zayn, ez egy hajzselé. Mi bajod van vele?
-Az, hogy ÜRES!
-Tegnap vettél újat. Hogy lehet, hogy mári kifogyott?-kérdezte Liam.
-Ez az amit nem tudok!-nyávogott még mindig kétségbeesetten.
Ekkor Paul lépett be a házba.
-Fiúk indulás! Fél óra múlva kezdődik a show és nektek még oda kell érnetek! Lányok, ti is egy kocsival jöttök velünk és a színpad mögül fogjátok nézni a műsort, ahogy megbeszéltük, oké?
Mi csak biccentettünk, vettük a csizmánkat meg a kabátunkat és elindultunk a kocsi felé.
-És mi lesz velem? Még nem vagyok készen!-tárta szét Zayn a karját.
-Jó leszel így is!-mondta Paul és a kocsi felé tuszkolta.
Az út nem volt hosszú, viszonylag hamar odaértünk. A stúdió előtt rengeteg rajongó várta a fiúkat. Mielőtt bementünk, autogrammot osztogattak, fényképezkedtek a fanokkal.
A srácok nagyon izgatottak voltak. Elkezdődött a show. Méghozzá az Alan Carr Show-ba kaptak meghívást. Nagyon vicces volt őket nézni. Egy rövid szünet következett.
-Blair, nem mennél el nekem a Nando's-ba kajáért?-jött oda Niall hozzám.-Már fél órája nem ettem.
-Okés. De cserébe kapok valamit tőled,rendben?
-Megbeszélve!
-Niall, gyere kezdünk.-jött oda Harry.
-Ness, elmegyek a Nando1s-ba Niall-nak kajáért. Kérsz valamit?
-Köszi, nem. Itt maradok és szemmel tartom ezeket a kis-nagy gyerekeket.-válaszolta.
A fiúk ismét bent ültek és elkezdődött az Alan Carr Show második fele. Vettem a kabátomat, szóltam Paulnak, hogy hova megyek és elindultam a Nando's felé.
Gyönyörű volt a téli táj, bár nem épp ez a kedvenc évszakom. Szerencsémre nem tévedtem el. Hamar megvettem a kaját és indultam vissza a stúdióhoz. Éppen a Hyde Parkban sétáltam, mikor eltalált egy hógolyó. Körül néztem, hogy ki lehetett az, de csak pár srácot láttam messzebb. Gonolom, ők lehettek. Ekkor egy újabb adag hó talált el, pont a nyakamat és beleesett a sálam alá. Kapkodva próbáltam kiszedni a hideg anyagot, azok meg csak röhögtek rajtam.
-Idióták!-kiáltottam oda nekik.
-Na mivan, mimóza, nem szereted a havat?-kiabált vissza az egyik.
Még a vér is megállt bennem, mikor felismertem a hangját. Ő az egyetlen, aki mimózának hívott régen, mert szerinte kényes vagyok. És ha itt van, akkor ő is. Nem... Az nem lehet... Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Pedig már kezdtem kiheverni.
Egyre közeledtek felém én meg csak dermedten álltam ott és nem tudtam mozdulni.
-Szia Blair, régen láttalak!-köszönt mosolyogva a múltam fájdalmas része.
-Szia...Nathan!-ennyit tudtam kinyögni.
-Na, azért nem kaptál annyi havat, hogy ledermedj! Skacok, melegítsük fel a mi kis mimózánkat!-vetette fel az ötletet Tom. Ő, Max és Jay megindultak felém és szorosan átöleltek.-Jó téged újra látni, csajszi! Hiányoztál nekünk, amikor elmentünk.
-Ti is nekem. Bár igazából az fájdalom volt, mintsem hiányérzet.-néztem Nathan-re, aki lehajtott fejjel állt előttem. Meg sem ölelt. Bár megértem miért. Neki is fájt, hogy szakítottunk. Ez a hirtelen találkozás felszabta a régi sebeket, nem értem mi lelt belém, de elindultam felé és szorosan átöleltem ő meg viszonozta.
-Sajnálom...-ennyit mondott csak, de a hangjában érezni lehetett a keserűséget és a fájdalmat.
-Te, Blair, hogy kerülsz Londonba?-kérdezte Max.
-Hú hát ez hosszú történet. Röviden: Josh lett a(z) One Direction új dobosa, ide kellett hozzájuk költöznünk, Ness is jött velünk. Most éppen egy interjún vannak, én meg csak kajáért ugrottam el.-hadartam, miközben sétáltunk. Hirtelen megcsörrent Tom telefonja.
-Srácok, mennünk kell! Jó volt újra látni téged, csajszi!-köszöntek el egyesével.
Nathan még visszafordult egyszer.
-Blair, nincs kedved újra találkozni velem valamikor? Tudom, hogy mi történt és hogy ez fájt neked, tisztában vagyok ezzel. De éppen erről szeretnék veled beszélni.
-Rendben. De ez csak egy szimpla baráti tali lesz.-jelentettem ki. Azzal már szálltak is be a kocsiba és elhajtottak.
A stúdió fele tartottam, mikor megszólalt az iPhone-om. Josh hívott.
-Szia, hol vagy már? Már rég végeztünk és rád várunk. Ugye nem tévedtél el megint?
-Nem dehogy, csak hosszú volt a sor. Pár perc és ott vagyok!
-Okés de igyekezz, Niall már majdnem megőrül itt.
Ahogy ígértem, hamar oda is értem.
Otthon mindenki szétszéledt. Felmentem a szobámba, gyorsan átöltöztem és átmentem Ness.hez, mert el akartam mesélni a délután történteket.
-Hali! Ezt muszáj lesz elmesélnem. Nem hiszed el kikkel találkoztam.-huppantam le az ágyára.
-Na lökjed! Amúgy cuki a rucid!

-Köszi, a tiéd is!-dicsértem meg.

Igen, én Hello Kittyt imádom, Ő meg Batmant.
-Na szóval, mikor elmentem kajáért...-és töviről hegyére elmeséltem a találkozást.
-Ez a sors műve.-jelentette ki Ness a mondandóm végén-Te még mindig szereted?
-Nem tudom. Ez a találkozás teljesen összezavart. Nem tudom mit csináljak.
Válaszolni akart, de ekkor Harry nyitott be.
-Hé, csajok nem jöttök le üvegezni?
-De megyünk!-válaszolta Ness és indult is engem maga után rántva. Mikor kiértünk a szobából, Harry odahajolt hozzám és a fülembe súgta:
-Szerintem menj el és beszéljétek meg a dolgokat, az a legtisztább.-mondta és kacsintva leszaladt a lépcsőn én meg ott maradtam ismét ledermedve.