9. fejezet

Sziasztok!

Ismételten nagyon sajnálom ezt a hosszú kimaradást, de most talán újra lesz időm írni. És ahogy ígértem, lassan be fognak indulni az események! Jó olvasást és komizzatok! c:

-Annyira aranyos vagy Louis! Köszönök mindent, amit értem tettél. És igazad van.
-Nincsmit! - rámvillantott egy 100 wattos mosolyt és kiment a szobámból.
Leülve az ágyamra elgondolkoztam Lou szavain. Nehéz beismernie az embernek, ha hibázott. Főleg olyannak, aki olyan makacs, mint én. De ebben az esetben Niallnak kéne először bocsánatot kérnie. Vagy nekem? "Ha nem lennél ilyen makacs, akkor lehet hogy nem vesztettél volna el egy barátot."- hangoztak Liam szavai a fejemben. Talán Niall annyira megharagudott rám, hogy többé szóba sem áll velem? Pedig még csak most ismertem meg, nem akarom őt is elveszteni. De nem érdekel, Niall kezdte, kérjen először ő bocsánatot.

*Niall szemszöge*

Emlékszem, mikor először megpillantottam Blairt. Valami rögtön megfogott benne, teljesen elvarázsolt a puszta jelenlétével. Most pedig itt fekszik mellettem. Tudom, hogy ez nem helyes, amiatt ami vagyok, de nem tudok neki ellenállni. Szorosan magamhoz vontam és átöleltem a derekát. Az ilyenek, mint én, nem szoktak aludni, így csak őt figyeltem, miközben édesen szuszogott.
Reggel, amikor Blair kezdett ébredezni, úgy csináltam, mintha aludnék.
-Jó reggelt!-köszöntöttem egy puszi kíséretében.
-Neked is! Niall, miért fogod a derekamat?
-Háát...ööö..izé..Én nem akartam, csak tudod....Hagyjuk.
-Nyugi, semmi baj!-kikászálódott az ágyból és elindul lefelé, majd hirtelen rohanva szaladt vissza a szobába.
-Mi történt?
-Niall, miért van rajtam a pólód? Ugye mi nem....?
-Azért, mert elkezdtél nyávogni, hogy nem vetted át a pizsidet, de nem akartál elmenni a fürdőig, mert túl messze van ezért odaadtam a pólóm és nem, nem feküdtünk le.-nyugtattam meg.-Sosem használnék ki egy lányt, ha részeg.
-Akkor megnyugodtam. Nem akarom ilyennel elrontani a barátságunkat! Én elmegyek a fürdőbe, mindjárt adom vissza a pólódat. Addig itt maradsz?
-Aha. Pihenek még egy kicsit.-azzal megint elterültem az ágyamon.
Hirtelen megszólalt Blair telefonja. Nem volt az éjjeli szekrényén, így elkezdtem keresni. Na hol találtam meg? Persze, hogy az ágya alatt! De mikor megláttam a feladót és az üzenet tartalmát, elöntött a düh és akkorát rúgtam az ágy lábába, hogy az kitörött. Sokan mondják rám, hogy hirtelen haragú vagyok és jó pár száz év után most éreztem először, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tudnák megölni egy embert.
Zayn rontott be a szobába.
-Haver normális vagy? Mi a szart csinálsz?-kérdezte mérgesen.
-Semmit, csak levezettem a feszültségemet.
-Azzal, hogy törsz-zúzol és kockáztatod, hogy Blair rájöjjön, mik vagyunk?-vörös szemei villámokat szórtak.
-Jólvan, rendben, visszafogom magam, de ezt meg kell beszélnem Blair-el.
-Ok, de ha még egyszer fel kell jönnöm, akkor nagy bajban leszel szőke herceg!-azzal villámsebességgel kiviharzott a szobából.
dühösen dörömböltem a fürdő ajtaján, remélve, hogy Blair nem hallott semmit.
-Blair, gyere ki azonnal!
-Mit akarsz Niall?
-Üzeneted jött egy sráctól. Név szerint Nathan Sykes-tól. Nyisd ki és magyarázd meg nekem légyszives de azonnal!
Dühösen tépte fel az ajtót, kikapta a mobilt a kezemből és az ágyra dobta.
-Nem tartozom neked magyarázattal! Egyébként is semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok!
-De nem randizhatsz az ellenséggel! Főleg nem azután, hogy összetörte a szíved! Nem engedem, hogy találkozz vele!
-Hogy mit mondtál? Nem te szabod meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. Nem vagy az apám! És mi az, hogy az ellenséggel? Normális vagy?
-Jó. Akkor kérdezzük meg a bátyádat, hogy ő mit szól ehhez! És igenis az ellenségünk! Még énekelni sem tud!
Nem tudom Blair mit érez a kis kétszínű exbarátja iránt, de egy hatalmasat csapott az arcomra. A kezemet ökölbe szorítottam, és próbáltam lenyugtatni magam valahogy, nehogy olyat tegyek, amit később megbánok.
Lerohantam a konyhába. Ott persze Blair már a bátyjával veszekedett és mindenki megjelent a nagy ricsaj hallatán.
-Na jó, most volt elegem! Blair, kérj bocsánatot Nialltól! Emlékezz csak vissza, hogy összetörte a szíved. Ezt nem engedem meg mégegyszer!-mondta mérgesen Josh.
-Szóval az ő pártján állsz és nem a saját húgodén. Kösz szépen bátyuskám! Nathan csak találkozni akar velem, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ez miért olyan nagy cucc? És akkor is elmegyek, ha bele pusztultok is, semmivel nem tarthattok vissza és nem is ajánlom!-mondta Blair és felrohant a szobájába.
-Na végre megjött a kaja!-kiáltottam fel, mert már nagyon nehezen fogtam vissza magam és jobbnak láttam terelni a témát.
-Hogy te mekkora egy barom vagy!-azzal ledobta Ness a szatyrokat, és felrohant Blair után.
Mindenki idegesen nézett rám, kivéve Josht.
-Köszönöm Niall, hogy meg akartad védeni ettől a parasztgyerektől, de amit Blair egyszer a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Világéletében makacs volt, ezért nehéz vele sokszor.

-Én csak jót akartam...
-Niall, beszélhetnénk négyszemközt egy kicsit az udvaron?-jött oda Zayn. Erősen megragadta a kezemet és maga után vonszolt, meg sem várva a válaszomat, de asszem sejtem, miről akar beszélni velem.
-Mit mondtam neked két perccel ezelőtt? NEM TUDHATJA MEG, HOGY MIK VAGYUNK!!! Tudod milyen vörösen izzott a szemed? Még jó, hogy a nagy veszekedésben senkinek nem tűnt föl, max a fiúknak.-kezdte az agymosást. Ekkorra már mind kijöttek a srácok is.
-Komolyan mondom, rég láttalak ilyen dühösnek.-mondta Harry.
-Ezt most bóknak vegyem, vagy ne?
-Öööö... Még eldöntöm.
-Hagyjátok már békén egy kicsit! Nem látjátok, hogy fülig szerelmes Blair-be?-mondta Liam.
-Néha utálom a képességedet!-mondtam neki. Liam tudja, hogy ki mit érez abban a pillanatban, vagy hogy hogy érez valaki a másik iránt, de csak az emberek érzelmeit tudja irányítani.
-Ez igaz?-kérdezte Harry.
-Igen.-lesütöttem a szemem.
-De nagyon jól tudod, hogy nem lehetsz az. Törvénybe van írva.-magyarázott Louis. Na, ekkor megint felkaptam a vizet.
-Aha persze. És akkor mi van Eleanorral?
-Az teljesen más helyzet volt.
-Jó, tudod mit? Nem érdekel! Hagyjatok békén, ne mondjátok meg nekem, hogy kit szerethetek és kit nem! Azt csinálok, amit akarok.
Azzal fogtam magam és elrohantam olyan messze, amennyire csak tudtam.
Csak futottam, nem tudom merre megyek, csak egy olyan helyet keresek, ahol senki sem zaklat. Egy erdőben találtam magam. Megálltam és elgondolkodtam az elmúlt napokon. Miért kellett átváltoznom? Sokkal könnyebb lenne minden, ha még ember lennék. De nem, ehelyett egy szörnyeteg vagyok, aki nem lehet együtt a szerelmével. Igen, szeretem Blairt, és nem érdekel, ki mit mond.
-Oké Niall, most visszamész és mindent tisztázol Blair-el. Szépen bocsánatot kérsz tőle és megpróbálod elmondani, mit érzel iránta.-jézusom, már magamban beszélek. De igazam volt.
Már teljesen besötétedett, mire visszaértem a házhoz. Az utcán már nem járt senki, csendes volt minden, a lámpák fényét visszaverte a friss hó, csak itt-ott pislogott a lámpa fénye, jelezve, hogy nemsokára kialszik. Az emberek nem is sejtik, milyen lények élnek köztük. Mindenféle természetfölötti lények, vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, szellemek, démonok, varázslók és még sorolhatnám. Ami mostanában divatba jött, az a vámpírok. Folyamatosan jelennek meg a mozikban mindenféle vámpíros filmek, és az emberek azt hiszik, hogy az egész csak kitaláció. Pedig nem így van. Vámpírok igenis léteznek. Én is egy vagyok közülük...