3. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Komik nem jöttek, így nem hoztam dupla részt. Viszont! Ez hosszabb lett, mint az előző kettő és ezentúl ilyen hosszúságúak lesznek a részek. 110 oldalmegjelenítés volt, amit nagyon köszönök, de ha már itt jártok, akkor komizzatok, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és van tetszik/nem tetszik gomb is. Ez nekem fontos lenne! A blogot nem akarom abbahagyni amiatt, hogy az első kettő részre nem érkezett visszajelzés. Nem adom fel ilyen könnyen, de kritikákat szívesen fogadok! :)) 

Na, nem is rizsázok itt többet, jó olvasást!!!

Este 9 óra van, de Josh még mindig nincs itthon. Eddig nem szoktak próbálni, max 8-ig. Olyan fél 10 lehetett, mikor kinyílt a bejárati ajtó, és belépett rajta az én kedves bátyuskám. Biztos bementek a kocsmába, mivel dőlt belőle a piaszag.
-Jó, hogy hazajöttél. Már kezdtünk aggódni!-öleltem meg.
-Nyugi csak beültünk a srácokkal sörözni.-válaszolta és megpróbált eljutni a nappaliig több-kevesebb sikerrel.
-Igen, azt érzem.-fintorodtam el, mert amerre ment, húzta maga után a piaszagot.-Figyu Josh, valami fontosat szeretnénk mutatni neked.-mondtam kicsit feszengve, mert nem voltam benne biztos, hogy ilyen állapotban lehet-e vele komoly dolgokról beszélni.
-Nem lehetne ezt holnap megbeszélni, amikor már kijózanodtam?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-NEM! Ez tényleg nagyon fontos. A jövőd múlik rajta.-válaszolta határozottan Ness.-Blair, hozd le a laptopod, én addig adok neki egy Aspirint.
Bólintottam és felrohantam a szobámba. A laptopom még mindig ugyan ugy volt, ahogy hagytam. Felkaptam és már száguldottam is le a nappaliba. Josh a kanapén feküdt, Ness pedig éppen egy vizesborogatást tett a homlokára.Letettem az ölébe a gépet. Bátyus elkezdte olvasni a hirdetést kikerekedett szemmel.
Ez most komoly? Ugye nem csak szivattok?-kérdezte hitetlenkedve.
-Halál komoly. És szerintünk jelentkezned kéne.
-Én ehhez nem vagyok elég jó.-jelentette ki szomorúan.
Mi döbbenten néztünk rá. Életemben nem találkoztam még egy ilyen tehetséges dobossal, mint Josh. És ezt nem csak azért mondom, mert a bátyám, hanem mert tényleg így van.
-Josh ez hülyeség! Nálad tehetségesebb dobost nem ismerek. Te vagy a környéken a legjobb. Ha meg se próbálod, lehet hogy később bánni fogod.
-Szerintem vágjál bele!-csapott a térdére Ness.
-Biztosak vagytok benne, lányok?-nézett ránk.
Mi egyetértően bólogattunk.
-Akkor rendben! Jelentkezek. De a jelentkezést már csak holnap csinálom meg, mert jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is rendesen megcsináljak.
-Ó ne aggódj! Azt már délután megcsináltuk Blair-rel, már csak el kell küldeni.-mosolygott Ness.
-Mit is kezdenék nélkületek? Köszönöm szépen! Imádlak titeket!
-Tudjuk!-válaszoltuk kórusban és szorosan megöleltük.
-Oké elég volt lányok, megfújtotok. Inkább mennék aludni. Szétmegy a fejem.-mondta Josh és elindult a lépcső felé. Ness-el ott maradtunk a nappaliban.
-Tudod ez mit jelent?
-Mit?
-Azt, hogy láthatjuk a One Direction-t élőben!-ujjongott Ness.
-Jaj istenem tényleg! Már alig várom, hogy láthassam őket! Szerinted majd oda tudunk menni hozzájuk?
-Megoldjuk, hidd el! Bármit megtennék azért, hogy találkozhassak velük.
Aznap este Ness ott aludt nálunk. Én őszinten szólva nem tudtam könnyen elaludni. "Csak sikerüljön Josh-nak." Ez járt a fejemben. Nem tudom hány óra lehetett, de egyszer csak elnyomott az álom.

~A válogatás napja~

-Így jó leszek? Vagy vegyek valami mást?-kérdezte Josh idegesen a szekrénye előtt állva, a ruháit válogatva. Én az ágya szélén ültem a fejemet fogva. Ezt csinálja már egy órája: ruhákat válogat.
-Jó lesz, csak legyél már készen, mert el fogunk kési.-mondtam.
-Hali, megjöttem! Hol vagytok?-hallottam Ness hangját lenntről.
-Josh szobájában!-kiáltottam vissza. Pár másodperc múlva meg  is jelent barátnőm a szoba ajtajában.
-Basszus te még nem vagy kész? Mit csináltál eddig?-kérdezte sápadtan.
-Ugyanezt. Már egy órája.
-Jó oké lányok, értettem a célzást. Mehetünk!-mondta végre Josh.
A casting Londonban lesz, ezért kell délelőtt elindulnunk. Ja igen, el is felejtettem mondani, hogy Liverpoolban lakunk.
Többórányi autózás után végre megérkeztünk Londonba. Imádom ezt a várost. Már többször jártam itt, de sosem fogom megunni. A válogatás egy gyönyörű szálloda dísztermében lesz. A szálloda előtt egy csomó rajongó várakozott, hátha látják a fiúkat. Bent szintén viszonylag sok ember volt: a jelentkezők és akik velük jöttek, hogy szurkoljanak nekik. A recepciónál Josh kapott egy sorszámot és azt mondták, hogy majd szólítják. Kerestünk egy üres asztalt és leültünk.
-Blair, ez nem hiszem, hogy menni fog nekem.-szólalt meg aggódva Josh.
-Nyugi, te vagy a legjobb. Minden simán fog menni.-bíztattam.
Ekkor egy mikrofonos emberke lépett a terembe.
-A jelentkezőket kérem hogy kövessenek. Akik elkísérték, maradjanak itt. Megértésüket köszönjük!-azzal hátat fordított és elment a többi jelentkezővel együtt.
-Sok sikert! Szurkolunk!-öleltük meg Ness-el.
-Köszi lányok.-mondta, aztán ment a többiek után.
-Ez a fickó baromi kedves volt, mit ne mondjak.
-Ugye?
-Na, mit csináljunk?
-Nem tudom, de szerintem maradjunk itt, ne menjünk sehova.-mondtam, azzal visszaültem a helyemre. Persze az én drága barátosném nem hagyhatta ennyiben a dolgot. Neki muszály mindig valami hülyeséget csinálnia.
-Szerintem meg keressük meg a fiúkat és lessünk be a válogatásra.
-Hülye vagy?-kerekedett el a szemem.
-Igen!-azzal megindult az egyik ajtó felé.
-Ness várj már!-kiáltottam utánna.
Éppen egy hosszú folyosón mentünk, mikor az egyik sarkon befordulva két biztonsági őrbe ütköztünk.
-Héj, ti meg mit kerestek itt?-kérdezte a nagydarab.
-Háát...ööö...izéé..micsak...-makogott össze-vissza Ness.
-Mi csak a mosdót keressük.-vágtam ki magunkat.-Meg tudná mutatni nekünk, kérem?
-Visszamentek ezen a folyosón, befordultok balra, majd jobbra a második ajtó. De többet meg ne lássalak itt titeket!-nézett ránk fenyegetően.
-Nem lesz még egy ilyen igérjük. Köszönjük!-azzal sietősen távoztunk. Mikor már hallótávolságon voltak az őrök, lekiabáltam barátnőm fejét.
-Normális vagy? Miért kell neked folyton bajba keveredned?
-Jajj, drága, buta Blair. Olyan naiv vagy. Néha ki kéne kapcsolnod az aggódás gombodat.-simogatta meg a fejemet. Lehet, hogy igaza van, de akkor is. Elindultam vissza, de megragadta a kezemet.-Várj, ezt muszály lesz megörökítenünk!-Elővette az iPhone-ját, pózoltunk, villant a vaku és kész.-Fuu, ez tök jó kép lett! Fel is rakom Facebookra meg Twitterre.

Legjobb barátnő: sose hagyja, hogy hülyeséget csináljak...Legalábbis nem egyedül.! :P Imááádlaaak Blair.!!! <3 

Visszaérve az asztalunkhoz, Josh várt minket. Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan végeztek. Vagy mi voltunk el sokáig. Rögtön odaszaladtunk hozzá.

-Na mesélj már mi volt? Sikerült?-ugráltuk körbe.

-Hát lányok, szomorú hírt kell közölnöm...-mondta bánatos arccal.-...Engem választottak!

Nem hiszem el. Már megint átvert. De wáááá sikerült neki.

-Juhúúúúúú! Tudtam, hogy sikerülni fog!-öleltem meg jó szorosan.

-Na mesélj, milyen volt?-kérdezte Ness.

-Ööö...Majd később. Van egy meglepim a számotokra.-azzal megindult az ajtó felé. mentünk egy keveset, majd belépve az ajtón szó szerint lefagytunk. Ott állt előttünk teljes életnagyságban a One Direction.

-