-Blair, 7 óra van! Kelj már fel, mert megint el fogunk késni a suliból!-kiáltotta az én kedves bátyám.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. A felkelés soha nem volt az erősségem. Mikor elmentem a tükör előtt, meg kellett állapítsam, hogy úgy nézek ki, mint egy zombi. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, megszárítottam majd kivasaltam. Tél volt, így melegen öltöztem fel. Egy farmer csőgatyát, fekete-fehér csíkos hosszú újjú felsőt és egy barna hosszított csizmát vettem fel.
Lent már készen volt a reggelim.
-Sziasztok!-köszöntem a családomnak.
-Szia kicsim! Hogy aludtál? Tanultál eleget a dolgozataidra? Mindened megvan?-kérdezte anyu.
Anya egy kicsit túl aggódja és reagálja a dolgokat, de már megszoktam.
-Igen anya, mindenem megvan.
Leültem az asztalhoz és nekiláttam a reggelinek. Josh nagyon kuncogott magában. Gyanítom, megint meg akar viccelni valamivel. Belekortyoltam a kakaómba, de rögtön ki is köptem.
-Fúj, mi ez? Josh mit tettél a kakaómba.
-Sót.-mondta két nevetés közben.
Jó. Ha háborút akar, akkor megkapja. Felálltam, megkerültem az asztalt, és az egész bögrét a fejére öntöttem.
-Basszus normális vagy?-kérdezte felpattanva a helyéről és felviharzott a szobájába átöltözni.
-Kölcsön kenyér visszajár!-kiáltottam utánna.
-Blair, ezt mégsem kellett volna!-jött oda hozzám apa.
-Ő kezdte. Nem értem, miért mindig én vagyok lecseszve, ha valami rosszat csinál a drágalátos bátyám?-kérdeztem. Tiszta igazságtalanság.
-Remélem, nem romboljátok le a házat, amíg mi távol vagyunk!-csatlakozott anya is.
-Ja tényleg! Ma indultok forgatni az USÁ-ba. Meddig fogtok távol maradni?
A szüleimnek ez az élete. A sok forgatás miatt állandóan utaznak, ezért mindig Josh vigyáz rám. Nem mintha szükségem lenne babysitterre, elvégre már 17 vagyok.
-Nem tudom drágám. Attól függ, hogy mikor végzünk a filmmel, de igyekszünk haza.-ölelt át apa.
-Mikor indul a gépetek?
-8-kor. Úgyhogy mi mostmár indulunk is! Fogadj szót a bátyádnak, és ha valami van, nyugodtan telefonálj csak!-nyomott egy puszit az arcomra anya.
Eközben már Josh is visszatért. Elbúcsúztunk a szüleinktől, akik beszálltak a taxiba és akiket megint nem látok minimum 2-3 hónapig. A hírnév árnyoldala. De ezt már megtapasztaltam, azonban még mindig nem szoktam meg. Ebben a pillanatban jött be az ajtón Ness. Neki szabad bejárása van a házba, szinte már családtagnak számít. Minden reggel Josh visz minket suliba, ezért átjön hozzánk.
-Szió csajszi! Mizu? Látom, anyudék megint elutaztak.-ölelt meg és adott két puszit. Mi így üdvözöljük egymást.
-Ja, sajnos. Amúgy most maradtál le egy "Öntsünk Josh fejére kakaót" történetről.
-Szép volt! De már megint mit csinált?-kérdezte Ness és adott egy pacsit.
-Sót raktam a kakaójába.-válaszolta helyettem vigyorogva Josh.
-Régi poén.-legyintett a barátnőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése