Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Bocsánat a késésért, de bioszból tök szarul állok és el lettem tiltva a géptől, de most hosszú fejit hoztam nektek! A játékra sajnos senki nem jelentkezett, ami miatt nagyon szomorú vagyok! :|| Örülnék pár kominak és feliratkozónak is, hogy tudjam, érdemes-e írnom tovább a történetet! Jó olvasást!
~Ness szemszöge~
Teljesen másnaposan keltem fel reggel. Engem is meglepett, hogy még csak 8 óra van. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, rendbe szedtem magam és lementem a konyhába. Liam, Zayn, Josh és Louis már fent voltak és éppen azon vitatkoztak, hogy ki menjen el bevásárolni.
-Sziasztok! Minek kell nektek már korán reggel veszekedni?
-Szia neked is! Csak nem tudjuk eldönteni, hogy ki menjen el a boltba!-válaszolta Liam.
-Ha annyira nem tudtok dönteni, akkor majd én elmegyek!-ajánlottam fel-Úgysincs semmi dolgom most!
-Ez szuper! Akkor be kell menned a Nando's-ba Niall kajájáért, meg összeírtuk, hogy még mi kell.-adta ki az utasításokat Zayn és a kezembe nyomott egy listát, ami elég hosszú volt.
-Már értem, miért nem akar egyikőtök sem elmenni! Rohadt hosszú ez a lista!
-Ja. Egyrészt. Másrészt meg a bevásárlás a nők feladata! Mindent vegyél meg, mert semmi nincs itthon, de a legfontosabb a répa!-magyarázta Louis.
Felvettem a kabimat meg a bakancsomat és indultam is. Az idő még mindig hideg volt és az út is csúszós volt. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze hogy elcsúsztam a járdán. Csak azt éreztem, hogy valaki segít felállni.
-Köszönöm a segítséget! Látszik, hogy még másnapos vagyok!
-Nincsmit! Amúgy Jake vagyok.-mutatkozott be megmentőm. Mikor felnéztem rá, majdnem elájultam. Ez a srác eszméletlen helyes. Azok a barna szemek!
-És merre tartasz?
-A Nando's-ba kajáért meg van egy igen hosszú bevásárlólistám.
-Nem baj, ha elkìsèrlek?
-Dehogy! Úgyis csak nemrég költöztünk Londonba és még nem nagyon ismerem a környéket.
Elindultunk és a bevásárlás alatt jobban megismerkedtünk. Sokat nevettünk és a telószámomat is elkérte. Megérkeztünk a házunkhoz, ahonnan kiabálás szűrődött ki.
-Te itt laksz?-kérdezte meglepetten Jake.
-Igen, de a kiabálások mindennaposak.
-Ja nem azért, csak mert itt a(z) One Direction lakik nem?
-De. Csak a legjobb barátnőm bátyja lett az új dobosuk és ide költöztek, minket meg nem lehet elválasztani Blair-el, úgyhogy én is jöttem. Most már tényleg mennem kell, majd még találkozunk!
-Majd hívlak! Szia!-köszönt el és egy puszit adott az arcomra. Istenem, de édes!
Bent már állt a bál. Blair és Niall veszekedtek, Josh próbálta nyugtatni őket, a többiek meg csak lestek.
-Miért veszekednek?-kérdeztem Harryt.
-Mert kiderült, hogy Blair találkozott Nathannel és küldött neki egy sms-t reggel, hogy nem találkoznának-e délután, de Niall vette észre, számonkérte Blair-en, megtiltotta neki, hogy találkozzanak, erre Blair begurult, felpofozta és most ott tartunk, hogy Josh próbálja lenyugtatni őket. Röviden ennyi.
Hűha, ez nem semmi! De igaza van Blairnek. Niall mit szól bele abba, hogy kivel találkozik és mit csinál.
-Na jó, most volt elegem! Blair, kérj bocsánatot Nialltól! Emlékezz csak vissza, hogy összetörte a szíved. Ezt nem engedem meg mégegyszer!-mondta mérgesen Josh.
-Szóval az ő pártján állsz és nem a saját húgodén. Kösz szépen bátyuskám! Nathan csak találkozni akar velem, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ez miért olyan nagy cucc? És akkor is elmegyek, ha bele pusztultok is, semmivel nem tarthattok vissza és nem is ajánlom!-mondta Blair és felrohant a szobájába.
-Na végre megjött a kaja!-kiáltott fel Niall.
-Hogy te mekkora egy barom vagy!-azzal ledobtam a földre a szatyrokat, csináljanak vele amit akarnak, és felrohantam Blair után.
A szobája be volt zárva, így bekopogtam.
-Blair, én vagyok.
Beengedett. Látszott rajta, hogy nagyon mérges Niallra.
-Mégis hogy képzeli, hogy csak úgy beleszólhat az életembe? Ő nekem senkim. A tulajdon bátyám meg az ő pártját fogja.
-Nyugi, én veled értek egyet és segítek elkészülni. De miért van rajtad Niall pólója?
-Legalább rád mindig számíthatok! Mert az éjjel itt aludt, de nem történt semmi olyasmi, de majd ha hazajöttem mindent részletesen elmesélek, csak most segíts, mert késésben vagyok!
~Blair szemszöge~
Imádom Nesst! Rá bármikor számíthatok, mindig kiáll mellettem.
Nem nagyon érdekel tovább Niall. Először helyesnek tartottam és asszem bele is szerettem, de ezek után azt csinál amit akar.
Nathan azt írta, hogy a Starbucksban találkozunk, szóval nem öltöztem ki nagyon. Hívtunk egy taxit, bediktáltam a helyet és mentünk. A kocsiban a dühöt felváltotta az idegesség, de nem volt időm ezen rágódni, mert megérkeztünk. Kifizettem a taxist és kiszálltam. Nathan már ott várt a kávézó előtt.
-Szia!-köszönt, mikor odaértem hozzá.
-Szia!
-Valami baj van?
-Nem nincs semmi, jól vagyok.
-De látom rajtad, hogy valami nincs rendben.-mindig észreveszi, ha hazudok.
Nagyot sóhajtva elmondtam neki.
-Összebalhéztam Josh-sal meg Niall-el miattad meg hogy én eljöttem erre a találkozóra azok után, hogy te összetörted a szívem.
-Én nem akartam, hogy ez legyen, csak a dolgokat akartam megbeszélni veled. Különben is, mi köze van neki ehhez?
-Hát ez az, hogy semmi.
Hosszasan elbeszélgettünk, hogy kivel mi történt azóta, hogy ő elment.
-Blair, én tényleg nagyon sajnálom ami történt, de nem volt más választásom. Nem lett volna helyes, hogy én elmegyek turnézni te meg nem élheted az életedet mert az én barátnőm vagy...voltál. Nekem is ugyanúgy fájt és amióta elmentünk, minden nap gondoltam rád....és hiányzol....és szeretlek.
-Tudom. Nehezen, de elfogadtam a tényt és asszem én is szeretlek.
Mélyen a szemébe néztem, ő közelebb hajolt és megcsókolt. Nekem is hiányzott, de nem tudom, jó ötlet-e, ha mi megint egy pár lennénk. A csókja még mindig ugyanolyan szenvedélyes, mint amilyen volt. Mikor elváltunk, láttam a szemében a fájdalmat.
-Szeretlek. Éppen ezért fáj, hogy megint el kell mennem. De most talán örökre.
-Mi? Ezt nem értem.
-A lemezkiadónkat megvette egy nagyobb amerikai cég és a stúdiónkat áthelyezik New York-ba. Ha tovább akarjuk csinálni, akkor ki kell költöznünk. 8 nap múlva indul a gépünk.
Szóval megint elmegy. Ugyan azt éreztem, mint legutóbb. Fáj beismernem, de talán Niallnak és Joshnak igaza volt és ez dühített.
-Akkor mire volt jó ez az egész? Minek kellett találkoznunk? Miért csókoltál meg? Hogy újra fájdalmat okozz nekem? Mert ha igen, akkor sikerült!
-Azt se tudtam, hogy Londonba költöztél! Nem kerestelek, mert tudtam hogy nem vagy kíváncsi rám, de amikor a parkban találkoztunk, tudtam hogy ha felismersz, keresni fogsz és ez lesz belőle. Ezért akartam elmondani én és ne máshonnan tudd meg.-a sírógörcs kerülhetett, nem akartam elhinni, hogy megint ezt teszi velem.
-Másodszorra töröd össze a szívem. Menj a francba New Yorkba és soha többet ne keress engem!
Fogtam magam és kiviharoztam a kávézóból. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? A könnyek, amik összegyűltek, már patakokban folytak. Nem érdekel, hogy meglátnak az emberek. Az sem, hogy a hideg miatt a könnyeim az arcomra fagytak. Amikor ide jöttünk, azt hittem, hogy újra tudom kezdeni az életemet de ehelyett csak még rosszabb lett. Nem bírok tovább itt maradni.
Hazaérve ledobtam a kabátomat, felrohantam a szobámba és az ágyra vetődve sírtam tovább. Hogy lehettem ennyire naiv? Azt hittem, megint együtt lehetünk, mint régen, erre ismét elmegy.
-Blair, bejöhetünk?-kopogtatott Josh az ajtón.
Nem válaszoltam nekik. Most inkább egy kis magányra vágyom és nem társaságra. Nem felejtettem el, hogy mit tett a bátyám legutóbb, de még haragszom rá, amiért nem akart elengedni.
-Ha nem engedsz be minket, Zayn be fogja törni az ajtód!-fenyegetőzött Harry.
-Úgysem meritek!-kiabáltam ki.
-Te akartad!
Csak nem olyan hülyék, hogy tönkretegyék a saját házukat. Tévedtem, mert abban a pillanatban egy nagy durranás és az ajtó már a földön volt. Ijedségemben az ablakhoz ugrottam.
-Nem vagytok normálisak! Zayn ezt hogy csináltad?
-Jó kondiban vagyok. Amúgy ez semmiség volt ahhoz képest, hogy amikor 6 éves voltam, kidobtam az ablakon a tévét.-nevett én meg csak lestem.
-Minden rendben? Elmeséled, hogy mi történt?-jött oda hozzám Ness és szorosan átölelt.
-Muszály? Most egy kis magányra vágyom!
-Igen. Én a bátyád vagyok, ő a legjobb barátnőd, ők pedig a barátaid és mind aggódunk érted, úgyhogy most fogod magad, leülsz ide az ágyadra és mindent elmondasz mi meg figyelmesen hallgatunk!-jelentette ki Josh és magával húzott az ágyra.
-Hát jó!-az ölébe telepedtem, Ness mellénk, Louis és Liam az ágy szélére, Harry meg Zayn pedig a szőnyegen nyújtóztak el. Mindenki itt volt, csak ő nem. Mondjuk nem is akartam találkozni vele.
-Tudom, hogy nem nagyon tetszett nektek, hogy elmentem, kivéve Harryt, de muszály volt tisztáznunk egypár dolgot, ezt igazán megérthetnétek. De én is belátom, hogy ti is csak jót akartatok, főleg te bátyuskám.-mosolyogtam rá.
-Mi ezt értjük, de ha nem lennél ilyen makacs és nem kapnád fel hamar a vizet, lehet hogy most nem veszítettél volna el egy barátot.-mondta Liam.
-Várj! Azt mondtad, hogy kivéve Harry nem ellenezte a dolgot? Mit mondtál neki fürtöske?-nézett Louis fenyegetően Harryre.
-Hát az úgy volt, hogy amikor mentem fel hozzájuk, hogy nem jönnének-e üvegezni, akkor hallottam, hogy erről beszélnek és én csak azt mondtam, hogy szerintem találkoznia kéne vele és megbeszélni a dolgokat.
-Szóval akkor miattad tartunk itt, hogy vigasztalni kell, mert egy idióta összetörte a szívét.-vádaskodott Zayn.
-Nem Harry hibája. Mindenféleképpen elmentem volna. Ez nem rajta múlott.-mondtam.
-Na jó, de mi történt valójában?-érdeklődött Ness.
Elmeséltem nekik mindent a legelejéről, mert arról csak ketten tudtak: a parkban való találkozást, azt hogy megcsókolt és hogyy nemsokára elköltózik a lemezkiadójuk New Yorka.
-Na most megkeresem azt a barmot és még a szuszt is kiverem belőle! Hogy merészeli megint bántani a hugocskámat?-mondta Josh összeszorított öklökkel és megindult az ajtó felE.
-Ne! Nem akarom, hogy bántsd! Tudom, hogy mit tett, de kérlek szépen ne csinálj semmi hülyeséget! És ti sem srácok! Nem éri meg.-kérleltem őket.
-De bántott....megint...
-Josh, légyszi!
-Rendben. Megígérem.
-Köszönöm.
-Mi most lemegyünk, ha bármi kell, nyugodtan szólj. Egyedül hagyunk egy kicsit.-mondta Liam.
-Igazán rendesek vagytok!-jó szorosan megöleltem mindenkit. Kifele menet Zayn visszarakta az ajtómat a helyére.
-Szereted?-szólalt meg egy hang a hátam mögül.
-Jesszusom! Ezt ne csináld még egyszer! A szívbajt hoztad rám, azt hittem, egyedül vagyok.
-Bocs, nem direkt volt. De nem váladzoltál. Szereted őt?
-Kit?
-Nathant.
-Nem tudom. Azt hiszem igen, de gyűlölöm is.
Nem szólt semmit, csak bólogatott. Leült az ágyamra és a fényképalbumomat kezde el nézegetni, ami mindig az éjjeli szekrényemen van. Mellé ültem és együtt néztük tovább.
-Josh elmondta, hogy régebben jártatok, de a karrierje miatt szakított veled és nehezen dolgoztad fel és azóta egy fiút sem engedsz közel magadhoz.-visszatette az albumot a szekrényre és elnyújtózkodott az ágyamon és maga mellé húzott. Így beszélgettünk tovább még órákon keresztül. Egy csomó mindent megtudtam róla és én is meséltem magamról olyanokat is, amiket csak Ness és Josh tud. Niallról is szó esett. Elmondta, hogy sértődékeny és szerinte beszélnem kellene vele. Talán igaza van. Bocsánatot kell kérnem tőle.
-Mennem kell. Holnap lesz egy dedikálásunk és nem akarok felmosórongy lenni.-mondta és kikászálódott az ágyból. Az ajtóból még visszafordult.
-Fel a fejjel! Hamarosan minden rendbe fog jönni, ne izgulj! Jó éjszakát!
-Neked is!-egy puszival köszöntem el tőle, de elfordította a fejét és megcsókolt. Nem ellenkeztem, viszonoztam. Derült égből villámcsapásként ért.
-Ezt...most...miért?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
-Csak bebizonyítottam, hogy közel tudsz engedni magadhoz bárkit. Olyat is, akit nemrég ismertél meg. Különben nem meséltél volna annyit magadról és nem hagytad volna, hogy megcsókoljalak. Tudod, az emberek néha átélnek egy-két rossz élményt, magukba zárkóznak és onnantól nehezen bíznak meg másokban. Mikor szakítottatok Nathannel, csak Ness és Josh volt melletted, akikben megbízhattál. Nem én vagyok az első, aki egy kicsit közelebb férkőzött hozzád és tudom, hogy többet érzel iránta, mint barátság, csak ez most egy kicsit bonyolult. Most már mi is itt vagyunk neked. Bármi történjék, ránk mindig számíthatsz!